Hírek > Mi lesz a parasztokkal 2013 után?

Magyarországnak nincs sok ideje arra, hogy egy mindenki által elfogadható stratégiát alkosson az európai mezogazdaság 2013 utáni közös agrárpolitikájáról (KAP). Az év végére ezzel a munkával el kell készülni, hiszen 2011. elso felében mi leszünk az EU soros elnöke, s ebben az idoszakban már törvény-javaslatokat kell elkészíteni a KAP jövojérol, annak finanszírozási módozatairól. A Magyar Agrárkamara errol már részletes elképzelést dolgozott ki, szem elott tartva a magyar érdekeket. A pénteken, Nádudvaron megrendezendo III. Magyar Agrárakadémián errol is eloadást hallgathatnak meg a résztvevok, hozzászólók, közöttük például az EU agrárbiztosa, Dacian Ciolos is.

         

Az elmúlt évben már megkezdodtek a tagállamok között, és az Európai Bizottságon belül is a közös agrárpolitika jövojérol szóló viták, együtt haladva az EU teljes költségvetését érinto vitával. Mindezek fényében – saját viszonyaink figyelembevételével – szükséges kialakítanunk a magunk álláspontját is a közösség és benne saját jövonkkel kapcsolatban. Ezért a Magyar Agrárkamara külön munkacsoportot hozott létre, amely a KAP 2013 utáni idoszakára vonatkozó tervezéssel foglalkozik. A köztestület a legfontosabb kihívásnak azt tartja, hogy az új keret- és finanszírozási rendszer az EU összes tagállamára vonatkozó egyenlo és igazságos feltételeket teremtsen, ezért nem tarthatóak fenn az egyedi, tagországonkénti más és más kedvezmények, átmeneti idoszakok, mentességek. Hazánknak a közvetlen támogatások egyenlotlen szintje és a sokszor hatásaiban kelloen fel nem mért reformoknak köszönhetoen (lényegében az intervenció megszüntetése, a tejpiaci reformja…) tartós visszaesést kellett megtapasztalnia a mezogazdasági termelésben, ami társult a harmadik országokból érkezo növekvo mezogazdasági termékimporttal, ennek megszüntetése nem csak gazdasági, de fontos regionális, foglalkoztatási és vidékfejlesztési kihívás is, amire ésszeru kompromisszumot szükséges találnunk. Éppen ezért, mivel a mezogazdaság jóval több, komplexebb mint más ágazatok a KAP költségvetésének bármiféle megkurtítása hatalmas társadalmi és gazdasági megrázkódtatást, zurzavart okozna, valamint – ismerve az új tagországok költségvetési helyzetét – lehetetlenné tenné a jövobeli kihívásoknak való megfelelést.

Természetesen a Magyar Agrárkamara is híve a reformnak, hiszen olyan új kihívásoknak kell megfelelnünk mint: az élelmiszer-biztonság, éghajlatváltozás, energiabiztonság. Véleményük szerint ennek azonban nem az a módja, hogy rövid fiskális érdekek miatt leromboljuk az EU egyik legfontosabb vívmányát a közös agrárpolitikát és a vidékfejlesztés rendszerét, stabil, kiszámítható kereteket kell biztosítani a mezogazdasági termelés fejlodéséhez; ennek leghatékonyabb módszere a termeloknek nyújtott közvetlen kifizetések rendszere. A közösségnek tekintettel kell lennie az új tagországok történelmi helyzetére. Nekünk nem volt több évtizedünk magas támogatási szint mellett – piacgazdasági keretek között – feltokésíteni és felfejleszteni gazdaságainkat, így a mezogazdasági kérdés nálunk egyben szociális és foglalkoztatási kérdés is, különösen a hátrányos helyzetu régiókban.

A Magyar Agrárkamara egyetért azokkal akik szerint az elso pilléres közvetlen támogatások csökkentésének nagyon komoly következményei lennének, amik nem csak a termeloket érintenék, hanem a közjavak egész sorát, amelyek a mezogazdasági termeléshez kötodnek, és a vidéki területek, a fogyasztok és a társadalom egésze számára hasznot hoznak: szociális és strukturális zavar a vidéki területeken, munkalehetoségek nagymértéku csökkenése, élelmiszer-biztonság és stabilitás hiánya az EU-ban és, a megmaradó termelok nem tudják a fenntartható termelési módszerek költséges, magas standardját teljesíteni.

A köztestület szorgalmazza, hogy a közjavak sorában és a támogatások nyújtásában kiemelt szerepet kapjon a foglalkoztatás, természetesen a kétpilléres rendszert a továbbiakban is fenn kell tartani, de következetesebb szétválasztással. A második pillérnek a mezogazdaságot kell támogatnia úgyis, mint ami környezetvédelmi és vidéki funkciójában a közjavakról gondoskodik. Fontosnak tartják a piaci intézkedések és a regionális eszközök közötti nagyobb összehangoltságot. Az úgynevezett renacionalizáció kiszélesítését a kamara nem tartja járható útnak, meg kell találni a nemzeti támogatások egységesítésének lehetoségét, és azok mértékének összehasonlíthatóságát, hogy ne lehessen versenytorzító támogatáskülönbségeket létrehozni, az egyes tagországok nemzeti költségvetési erejének függvényében.

Nagyon fontos, hogy a KAP kiigazításai megfeleljenek a termelok „egyszerusítési” igényeinek, oket szolgálják, és képes legyen egy olyan rendszer létrehozására, amely kelloen rugalmasan tud reagálni mind a gazdasági, mind a környezeti kihívásokra, éppen ezért támogatják új kockázatkezelési alapok, rendszerek beépítését a szabályozásba.

A Magyar Agrárkamara szerint nem csak itthon, hanem az Európai Unióban is fontos tudatosítani, hogy a mezogazdaság nem egyenlo a vidékkel, de a vidék a jövoben sem lehet meg versenyképes, méltányos jövedelmet biztosító mezo- és élelmiszergazdaság nélkül. Épen ezért a reform során törekednünk kell arra, hogy európai értékeink fenntartása mellett legyünk képesek megvédeni vidéki térségeinket, és ebben a komplex rendszerben mezogazdaságunk és termeloink érdekeit. Hazai szinten elengedhetetlen, hogy az év végére (hazai és uniós szinten egyaránt) képesek legyünk egy mindenki által elfogadható stratégiát, célrendszert elfogadni, amely mellett elnökségünk során a velünk azonos érdekcsoportba tartozó tagországokkal együttmuködve hatékonyan leszünk képesek lobbizni és a jogszabályalkotást irányítani, a tervezés folyamatát tematizálni. Legalább ilyen fontos, hogy a KAP reformtörekvéseinket össze kell hangolni az EU 2020 (Lisszaboni stratégia folytatása) és a magyar elnökség során kiemelt feladatként kezelt Duna-Stratégiával, amely regionális együttmuködési keretek között jelenthet komoly fejlesztési lehetoséget és forrásokat az agrárium számára is. – szögezi le legfrissebb közleményében a Magyar Agrárkamara.

 O. Horváth György

Forrás: Szabadföld online
2010. március 03. | szerda