Luca-napi hiedelmek
2009-12-13


Egy keresztény szent és egy ártó pogány boszorkány - jól megférnek a naptárban. Luca asszony és Szent Lucia, azaz december 13-a - avagy mi a közös a búzában, a hagymában, a székben, a kotyolásban, a fény szimbólumában és "az örök világosság" - ban?

Egy keresztény szent és egy ártó pogány boszorkány - jól megférnek a naptárban. Luca asszony és Szent Lucia, azaz december 13-a - avagy mi a közös a búzában, a hagymában, a székben, a tyúkokban, a kotyolásban, a fényben és "az örök világosság" utalásában.

Mint az annyiszor lenni szokott, a keresztény és az archaikus, népi elemek is jócskán keveredtek ebben a mára már kihalóban lévo napnak a hagyományaiban. Pedig december tizenharmadika még a boséges téli jeles napok között is kiemelkedoen sok hiedelemmel és szokással rendelkezett.

Egy keresztény szent és egy pogány boszorkány került egy lapra a naptárban. Valószínuleg azért éppen tizenharmadikára, mert a Gergely-naptár XVI. századbeli bevezetése elott ez volt a téli napforduló ideje, az év legrövidebb éjszakája, a fény születésének ideje - Lucia, a magyar Luca pedig a latin lux, fény szóból eredeztetheto

Keresztény hagyomány

Szent Lucia Szicíliában, Szirakuza városában élt, a III-IV.  században. Nemesi családból származó, elokelo lány volt, akit beteg édesanyja magával vitt Szent Ágota sírjához, hogy együtt kérjék imájukban a szent közbenjárását gyógyulása érdekében. A sírnál a lánynak megjelent a szent, hívta ot az égiek seregébe. Édesanyja meggyógyult, Lucia pedig azt kérte tole, soha ne adják férjhez, mert o Jézus jegyesének tekinti magát. A lányt hite miatt feljelentette elhagyott volegénye, és ezzel megkezdodött megpróbáltatásainak sorozata - bordélyházba akarták kényszeríteni, megszégyeníteni, olajjal és szurokkal leöntve megégetni, kiszúrni a szemét - innen az "örök világosság fényeskedjék néki" -, de semmi nem fogott a lányon. Végül elvágták a torkát, ám addig nem halt meg, míg végso imáját be nem fejezte. Így vált aztán többek közt a vakok, szemfájósok, hegyes szerszámmal dolgozók védoszentjévé.

Népi hiedelmek

Kevésbé mondható szent életunek az a rontó noszemély, Luca asszony, aki még az osi hiedelemvilágból maradt fenn, és kapcsolódott össze december tizenharmadikával. A "gyerekek rémének" is nevezett boszorkány napján, A rémségeket varázslatokkal, a betegségeket vesszozéssel lehetett csak eluzni, ezekhez  társultak még a dologtiltó napok "aranyszabályai", nem véletlen hát, hogy annyi hiedelem kapcsolódott Luca napjához.

Leghíresebb talán - a mára leginkább csak a szólásból ismert - Luca-szék készítése. December 13-án kellett megkezdeni a szabályos ötszög köré írt, 5 egyenlo szárú háromszöget formázó szék készítését, és minden nap egy kicsit munkálkodni rajta, hogy éppen karácsony estére készüljön el.

Luca széke

A hagyományos Luca széke 9 féle fából (kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyo, akác, cser rózsa) állt össze, szögek helyett pedig kizárólag bükkfából faragott ékek tartották össze. 13 napig készült ("lassan, mint a Luca széke"), és óriási jelentosége volt: aki a karácsonyi éjféli misén felállt rá, megláthatta, ki boszorkány a gyülekezetben - annak ugyanis szarv vagy agancs jelezte a fején valódi boszorkányságát. A probléma csak az lehetett, hogy a boszorkány is könnyen megláthatta a széken álló alakot, és rögtön üldözobe is vette, így a menekülo jól tette, ha mákot szórt maga mögé futás közben. Azt a boszorkányoknak kötelességük volt összeszedni, így nem érték utol a "leleplezojüket", aki közben szerencsésen hazaérhetett, és - szintén kötelességének engedelmeskedve - elégethette a Luca székét.

Idojóslás

Sok hiedelem kapcsolódott az idojáráshoz is, hiszen a földmuvelo családok számára roppant fontos volt a következo évi termés várható kimenetele. A jóslás egyik formája hagymakalendárium, másik a Luca kalendáriuma nevet kapta. Elobbinél egy hagymából 12 réteget hajtottak ki, mindegyik réteget megszórták sóval, és a kemence mellé tették. Amelyik réteg nedvessé vált a sótól, a következo év annyiadik hónapja nagyon csapadékosnak ígérkezett. Hasonló volt a lényege Luca kalendáriumának is: az azt követo12 napot figyelték meg, mindegyik nap az eljövendo év egy-egy hónapjának felelt meg. Amilyen ido volt az adott napon, olyan volt a várható tendencia a következo év annyiadik hónapjában is.

Luca-búza

Ma is ismert szokás a szintén a következo évi termést  jelképezo Luca-búza kelesztése. Az asszonyok egy lapos tálban búzát csíráztattak a kemence mellett, és ha az szentestére szépen kihajtott, bo termés volt várható. A zöld búzával aztán egyes tájakon a karácsonyi oltárt, máshol az ünnepi asztalt díszítették, de volt, ahol az állatokkal etették meg, tej- és tojásrontás ellen.

Kotyolás

A Dél-Dunántúlon a kisfiúk egy idosebb fiú kíséretében kotyolni jártak Luca-nap hajnalán. Lopott szalmát vittek magukkal, arra térdelve skandálták bo termést, gazdagságot hozó jókívánságaikat. A szokás is innen kapta a nevét, mert köszöntojük általában így kezdodött: "kity-koty". A háziasszony "hálából" aztán vízzel, kukoricával szórta meg oket, amit késobb a házi szárnyasok csipegettek össze.

Férj-jóslás

Hapedig a lányok jövendobelijük nevére voltak kíváncsiak, 12 papírra 12 fiúnevet írtak, és vagy egy-egy süteménybe tették oket, amelyekbol minden nap egyet elfogyasztottak, és az utoljára maradó adta meg a volegény nevét, vagy a Luca-cédulaként is ismert papírdarabok közül minden nap egyet tuzbe vetettek, s az utoljára maradt cédulán megláthatták a jövendobelijük nevét.

Tilalmak

Aki pedig megszegte az e napra vonatkozó tilalmakat, rettenetes büntetést várhatott - magától Lucától. Ezen a napon ugyanis tilos volt szoni, fonni, varrni, mert azzal bevarrták a tyúkok fenekét egész évre, tilos volt kölcsönadni bármit is, mert az egy évre elvitte a szerencsét is, nem szabadott mosni, és innentol a kémény alá kötözött nyírfa sepruvel volt csak szabad söpörni egész karácsonyig.

Forras:origo