Káros vitamininjekciók a magyar takarmányiparnak
2008-06-16


Ismerve az állattenyésztés helyzetét és a gabonaárak robbanását, sok jó nem képzelhető el a takarmányiparról sem. A hetven százalékban magyar tulajdonban lévő Vitafort Zrt. vezérigazgatóját, Kulik Zoltánt kérdeztük az ágazatban zajló változásokról.
Ismerve az állattenyésztés helyzetét és a gabonaárak robbanását, sok jó nem képzelhető el a takarmányiparról sem. A hetven százalékbanmagyar tulajdonban lévo Vitafort Zrt. vezérigazgatóját, Kulik Zoltánt kérdeztük az ágazatban zajló változásokról.

Az ország egyik legnagyobb takarmánygyártó vállalatát vezeti. Az összes takarmány-alapanyag jelentősen megdrágult az elmúlt egy évben, hogyan tudták túlélni?
Ez a tendencia 2007 májusa óta érzékelhető. A drágulások a szemes terményeket érték el először, aztán a fehérjehordozók, a napraforgó és a szója ára emelkedett jelentősen. A szójáé tavaly osszel elérte a nyolcvanezer forintot, ma százon áll. Az egyik leggyakrabban használt vitamin, az E-vitamin világpiaci ára az év végén 3,5-4 euró volt kilónként, januárban hat, februárban 15-16, most 22-23 eurót kell érte fizetni. Az A-vitamin hat-hét euróról 35-40 euróra emelkedett. Az ásványi anyagok közül drágult a foszfor, az alapveto takarmány-alapanyag, a monokalcium-foszfát (MCP) ára 280-300 forint. Tavaly év elején még 110-120 forintot kellett érte fizetni. Ez a drágulás emeli a premixek és általuk a takarmánykoncentrátumok és a keveréktakarmányok árát.

Mire vezethetők vissza az áremelkedések? A gabonaféléknél elég magyarázat az alacsony termés és az egyre nagyobb kereslet?
Az egyik ok a gabonára és a foszforra jellemző keresleti piac kialakulása. A másik áremelkedést viszont a spekuláció generálja. Ez növeli az E-vitamin árát. Ma már a világ E-vitamin-termelésének hetven-nyolcvan százaléka kínai kézben van, és olyan magasra emelik az árakat, amilyenre nem szégyellik.

Ezt érthető, az viszont még mindig nem, hogy ezekkel a nehézségekkel hogyan tudtak megküzdeni.
Minden alapanyagot megvettünk és elraktároztunk, amit csak tudtunk. Ennek eredményeként tavaly, egyedüliként a takarmányiparban, nem kellett a premixeink árához nyúlnunk. Voltak olyan alapanyagok is, amelyeket nem tudtunk készletezni, ezért néhány termékünk ára 15-20 százalékkal nőtt. De az elmúlt esztendőt nemcsak átvészeltük, hanem kereskedelmileg pozitívan zártuk, s a hazai piacon 15 százalékos növekedést értünk el.

A sertéságazat nem éppen a legjobb bőrben van. Az önök sorsát mennyiben befolyásolja a szektor eredményessége?
Az idei évünket meghatározza ez az ágazat. A rendelésekből rögtön észrevesszük, ha csökken a sertésállomány. Partnereink nagy része növénytermesztéssel is foglalkozik, amelynek árbevétele boven ellensúlyozta a sertéstartás veszteségeit. De hamarosan emelkednek a sertésátvételi árak harminc-negyven forinttal, és a felvásárlási árak az elorejelzések szerint 350 forint körül stabilizálódnak, amivel már lehet mûködni. Azok a cégek, amelyek eddig csökkentették állományukat, visszaállhatnak az eredeti szintre, de új telepek nem létesülnek.

Szarvasmarha-tartásban sem sokan gondolkodnak ma Magyarországon, bár tavaly emelkedtek a tejárak, az idén viszont csökkentek. Stabilizálódhat az ágazat helyzete?
A tejpiacon pozitív folyamatok zajlottak, januárban a száz forintot is elérte a tej ára. Igaz, májusra nyolcvan forintra esett. Az okokat keressük. Tudjuk, hogy leállt az olasz export, a tejporral sincs túl sok baj, ennek ellenére reménykedünk abban, hogy visszarendeződik a piac, és a tej felvásárlási ára ismét eléri legalább a kilencven forintot.